Mit tanulhatunk a kritikákból?
2017.11.09, Csütörtök
Minden korszakban más volt az irodalmi kritika tárgya, s azt máshogyan is fogalmazták meg a magyar írók a 19. században. Kölcsey Ferenc még erősen romantikus gondolkodó volt, néhány évtizeddel később Arany László már jóval kevésbé - véli Kovács Zoltán, irodalomtörténész, aki nemrég megjelent könyvében hasonlítja össze az 1800-as évek etikai, kritikai írásait.

Több tanulmányt is készített a témában korábban Kovács Zoltán, aki a habilitációs eljárásához szükséges kötetbe rendszerezte munkáit. Ez volt a kötet apropója, mondta a szerző, akinek a korszak adott volt, a témához viszont külföldi mintát is alapul vett.

Kovács Zoltán, irodalomtörténész:
Egyetemista korom óta foglalkoztat, vagy még korábbról is. A témára pedig tulajdonképpen egy külföldi tanítói vagy oktatói munka során találtam rá. Egy torontói könyvtárban találtam ezzel az irányzattal foglalkozó munkákat, és akkor úgy tetszett meg egyre jobban és egyre többet olvastam.

A 19. század etikai, kritikai megfogalmazását nagyban meghatározta az adott kor, amelyben azok íródtak - mondta könyvbemutatóján Kovács Zoltán.

Kovács Zoltán, irodalomtörténész:
Kölcsey még erősen romantikus alapon gondolkodott a nemzetről és az irodalomról. Arany László már jóval kevésbé. Ő kritikusan viszonyul magához a romantikához. Egyszerre folytatja és nem szembefordul, de mondjuk kritizálja bizonyos elemeit. És aztán a századfordulón megint teljesen más a novellistáknál, akikről szó van a könyvben, mondjuk Thurynál, Thury Zoltánnál vagy Peteleinél.

Az irodalomtörténész könyvében a különböző korszakok irodalmi megjelenéseit hasonlította össze.

Kovács Zoltán, irodalomtörténész:
Például Kölcseynél ugye már a Nemzeti hagyományokban is, vagy akár a Mohácsban erősen etikai alapra helyezi a nemzeti múlthoz való viszonyt. A hagyomány feltárása etikai imperatívusz jelenik meg, és az attól való elhidegülés kerül elítélésre.

Kölcsey Ferenc még erősen romantikus gondolkodó volt, a Kiegyezés korszakában Arany László már jóval kevésbé - fogalmazott Kovács Zoltán.

Kovács Zoltán, irodalomtörténész:
Ahogy egyszerre pozitív hős Hübele Balázzsal, megtestesítve a magyar karaktert. Ugyanakkor némileg negatív is, ugye a neve is Hübele Balázs, mindenbe belekap és semmit nem visz véghez. És ez a kettősség teszi érdekessé például Arany Lászlónak a Délibábok hősét. Hol így viszonyulunk, hol úgy viszonyulunk a főhőshöz, és ez úgy is változhat, hogy ahányszor újból elolvassuk a történetet.

Idővel változott a stílus is, a novelláé lett a főszerep, a történet fontossága helyett pedig a hangulatot igyekeztek tükrözni az írók műveikben - erre is rávilágít könyvében a szerző, aki szerint főleg egyetemistáknak, magyar szakosoknak, magyar tanároknak és a 19. századot kedvelőknek szól a kötet.

(Somogy TV, Híradó)

Hozzászólás: