Könyv az elkótyavetyélt cukorgyárakról
2017.03.14, Kedd
Egy keserédes történet - ez Bertalan Péter legújabb könyvének címe, amely a magyarországi cukorgyárak privatizációjának hátterét mutatja meg. Nem egy szirupos mese, sokkal inkább gazdaságtörténeti bestseller, amelyben a Kaposvári Egyetem tanszékvezetője tényekkel alátámasztott, elkeserítő lenyomatát adja mindannak, ami privatizáció címén történt Magyarországon.

Állatorvosi lóként aposztrofálja a cukorgyárak privatizációját Bertalan Péter, jól bemutatja mindazt, ami a nyolcvanas évek végén és kilencvenes évek elején történt Magyarországon.

Bertalan Péter történész-politológus, Kaposvári Egyetem:
"Egy nagyon érdekes gazdaságtörténeti szakasz. 1990-91-92 a fehérarany privatizációja. A fehérarany a cukor, amelynek a magyarországi története - ahogy a könyv címe is mondja - egy keserédes történet. Minden benne van, ami a vagyonvesztéssel, emberek egzisztenciájának megsemmisülésével és egy valamikor jól működő mezőgazdasági vertikum spontán szétesésével járt."

Kór- és kortörténet ez a könyv sok-sok dokumentummal, egykori bizottsági jegyzőkönyvi idézetekkel egy olyan időszakról, amikor a privatizációt egyesek óriási pénzszivattyúként használták. Modernizálni persze kell - mondja Bertalan Péter, de nem úgy, hogy amit modernizálunk, az megszűnik. Márpedig a magyar cukorgyárak többségével ez történt. Antall József akkori miniszterelnököt alaposan megvezették azok a privatizációs tanácsadók, akik egy jól behatárolható körből érkeztek. Más kelet-közép-európai országokban - mondja a szerző - sokkal okosabban csinálták.

Bertalan Péter történész-politológus, Kaposvári Egyetem:
"A cseh privatizációt tanulmányoztam, egy óvatosabb, a reform elemeket nem nélkülöző, de mégis a középréteg szemszögéből sikeresebb privatizáció volt."

A magyar cukorgyárak privatizációjának persze voltak óriási nyertesei, akik - ahogy a könyvben szerepel - a közreműködői tevékenységükért 30 százalékot visszakaptak a vételárból. Hogy kik voltak ők? Többnyire a döntéshozatali kör második, harmadik vonalában levő szürke eminenciások.

Bertalan Péter történész-politológus, Kaposvári Egyetem:
"Azok a háttéremberek, akik biztosították azokkal a globalplayer- kel való kapcsolatrendszert, amely a globalplayer-et hozta helyzetbe. A globalplayerek egyes tanácsadói azt mondták a magyar cukorgyárak vezetőinek, menedzsmentjeinek, hogy piacbővítést kell végrehajtani. Ennek a technikai feltételeit nem biztosították, utána elzárták az információt és a cukorgyáraink, mint az az autó, amely teljes sebességgel a betonfalnak megy, nekiment. Nem lett piacbővítés, leamortizálódtak a gépek, tönkrement a K + F folyamat, kutatás plusz fejlesztés és tulajdonképpen a magyar cukoripar egy-másfél éven belül totálisan szétesett."

A külföldiek többnyire igazából piacot és nem gyárat vásároltak - erősíti meg Bertalan Péter. Kaposváron maradt meg az egyetlen cukorgyár, de az is külföldi tulajdonban van. Tőlünk délre is - mondja a szerző - ezt sokkal okosabban csinálták, csinálják.

Bertalan Péter történész-politológus, Kaposvári Egyetem:
"Déli szomszédainknál különösen Szerbiában - Szerbia az európai uniós csatlakozás előtt van - döntéshozókkal beszélgetve érzek olyan törekvést, hogy a Közép- Kelet Európai államok, európai uniós csatlakozásainak negatívumaiból tanulnak. És megpróbálnak olyan strukturális reformokat létrehozni, konkrétan azt gondolom, a jó értelembe vett nacionalizmust. Hiszen jó értelembe vett nacionalizmus, mindig a nemzet immunrendszere, elkerülhetnek olyan hibákat, amelyet mi annak idején elkövettünk."

A történész-politológus persze nem tagadja meg önmagát, a keserédes történetet a mai globalizáció és a geopolitika összefüggéseiben vizsgálja nagyon olvasmányosan.

(Somogy TV, Híradó)

Hozzászólás: